Most, hogy vágyaink beteljesültek egy Monolith kamadoval, ki is kellett próbálni, hogy mégis mi a különbség, ha egy minőségében és tudásában a felső ligában játszó eszközzel sütjük meg a vacsoránkat. Elöljáróban annyi: a különbség óriási, soha nem készült még nálunk ennyire kevés idő- és energiabefektetéssel, ilyen tökéletes végeredmény.

Szóval jöjjön a kamadoban sült libacomb, fűszervajas kukoricával és padlizsánnal:

Egészen kevés faszenet tettünk a tűztérbe és egy Looftligter nevű elektromos tűzgyújtóval izzítottuk be két ponton. Ha van 220V, akkor ennél gyorsabban és egyszerűbben nem lehet a faszenet izzásra bírni. Tulajdonképpen ez egy baromi erős légfújó pisztoly, amivel kb. 3 perc alatt létrehoztuk a megfelelő parazsat. 

Indirekt sütéshez raktuk össze a sütőt, vagyis belekerült a hőterelő kő - aminek van egy praktikus beemelő tartozéka is - valamint a rács. A Monolith sütőnek csak néhány perc kellett, hogy elérje az üzemi hőfokot, így a kezdéstől számítva már 15 perc múlva, fent volt az öt besózott, megborsozott libacomb a rácson. Ez volt az első pont, amikor kezdtem megtérni....

Amint a hőmérséklet beállt a kívánt 140-150 C-ra, akkor elkezdtük a hickory füstölőfa adagolását. A Monolith kamadon nem jelent problémát a folyamatos füstölés sem, mert kialakítottak egy nyílást az oldalán, amin keresztül bármikor adagolhatjuk a füstölőfát. Nem kell kis réseken beszórni, vagy éppenséggel kipakolni a rácsot, és a hőterelő követ, hogy hozzáférjünk a tűztérhez, pont az izzó parázsra szórhatjuk minden nehézség nélkül. 

Harminc percenként adagoltunk egy kis füstölőfát, vigyázva, hogy ne toljuk túl a füstös ízt. 

Két óra múlva így néztek ki a libacombok, és a maghőmérsékletük 74 C volt. 

A köretet eközben már előkészítettük: a csöves kukoricákat és a wekerlei Másik boltban beszerzett különleges hosszúkás padlizsánokat félbevágtuk, majd készítettünk egy kis petrezselymes-fokhagymás-sós fűszervajat, amivel bekentük őket. Ezután felkerültek a kiegészítő rácsra, amit tartozékként kaptunk a sütőhöz, majd kinyitottuk a szellőzőket és hőmérsékletet 160 C környékére emeltük. 

30 perc elteltével így nézett ki a rácson a füstös libacomb és a sült kukorica, meg a padlizsán.

És az íze? A libacombban keveredett a smoker füstössége a kemencében sült hús omlósságával, ugyanakkor a bőre olyan roppanós lett, mintha külön rápirítottunk volna. A kukorica és a padlizsán pedig egészen különleges lett a fűszeres vaj és a füst miatt. 

Az a helyzet, hogy az első kipróbálás alapján feltétlen hívei lettünk kamado sütőnek és a Monolith-nak. Erre több okunk is van:

• a kamadoban sült étel más ízvilágot képvisel, mint a gömbgrillen vagy a smokerben készült kaja: az ízeket intenzívebbnek éreztük, az omlós omlósabbnak, a ropogós ropogósabbnak tűnt
• minimális időt és energiát igényelt a sütő kezelése: begyújtottuk, rátettük a húst, lecsuktuk a tetejét, néha adagoltuk a füstölőfát, de ezen kívül a világon semmi dolgunk nem volt vele

Azért ez elég közel van a  tökéleteshez...