Előre bocsátom, hogy kölcsönös meg nem támadási egyezményt kötöttem a tengerek és óceánok, tavak, vizek minden élőlényével és ez nekünk így jó. Én nem eszem meg őket, ők meg nem bökdösnek, ha úszom az élőhelyükön.
Viszont állandó csodálkozást váltok ki ezzel a megoldásommal és jönnek a javaslatok. Akkor egyél halászlevet, vagy kalamárit. De egyébként a kagyló sem hal ízű. És vannak nagyon finom halak, amik csak kicsit hal ízűek.
Ehhez annyit tennék hozzá, hogy paradicsomot sem eszem nyersen, ananászt egyáltalán nem, gombát csak elvétve és mégis életben maradtam. A másik meg az, hogy annak, aki nem szereti a halat: MINDEN HALNAK HAL ÍZE VAN.
Nade, itt ez a jó kis grillszezon és nálunk nagyjából ki sem hűl a parázs, máris a forró tisztító tűzön találja magát valami finomság, nagy megelégedésünkre.
Kisebb aggodalomra adott okot, hogy most két lazacderék jött haza zöld saláta kíséretében. Egy életem, egy halálom, nem tehetem a hites urammal, hogy nem eszek a főztjéből, ide vele, de iziben – mondtam elszántan.
